Nem tudod felfogni, hogy Brendan O'Carroll vígjátéka hogyan lett ekkora siker karácsonykor (és az év többi részében)? Sarah Doran nyomoz...
Több évbe telt, számos Twitter-kitörés és még sok minden más, „mi a fenéért nézi bárki is Mrs. Brown's Boys-t?” háborog, mint amire emlékezni tudok, de végül megtörtént.
Ültem, és anyámmal néztem Brendan O'Carroll BBC-vígjátékának karácsonyi epizódját, amikor ravasz vigyor kúszott az arcomra, furcsa érzés hullámzott végig a testemen, és furcsa hang tört ki a számból.
Ez nevetés volt? Miközben a Mrs. Brown's Boys-t nézte? Nem lehet, biztos?
De az volt. Mert abban a pillanatban – ahogy O'Carroll már sokadik alkalommal is holttestre kényszeríti színésztársait – kattant valami, és végre megkaptam. Végre megtudtam, mitől lesz sikeres Mrs. Brown's Boy. Az én kis ír mamám szavaival élve: „ez annyira nevetséges, hogy jó”.
Mrs. Brown már évek óta szórakoztatja a tömegeket bingótermekben és kongresszusi központokban, a nagy képernyőn és a kicsiben egyaránt. Ő és én jócskán visszamegyünk az Agnes Browne komolyabb filmadaptáció idejébe, amely Angelia Hustont és a film temetkezési csapatát hozta a bejárati ajtómhoz Dublinban. Évekig mondtam a lányoknak az iskolában, hogy ezek az ÉN korlátjaim a felvételen.
kis alkímia csal sorrendben
Amikor a Mrs. Brown's Boys Huston, Ray Winstone vagy különleges vendég, Tom Jones nélkül került a tévébe, feldühödtem. És amikor a Bafták elkezdték forgatni a műsort, felháborodtam: 'Hogy a fenébe lehet ez a legsikeresebb exportcikkenk?' Tévéíróként üvöltöttem Dublinban: 'Az ír vígjáték sokkal okosabb, mint az a sár!'
Annyira eltökélt voltam, hogy a gyors beszédű és „sokkal intellektuálisabb” vígjátékok erényeit magasztaljam Twitter-barátaim és TV-barátaim körében, hogy lemaradtam valami fontosról.
Vannak, akik csak nevetni akarnak. Csak le akarnak ülni a televízió képernyője előtt, és élvezni egy ostoba történetet egy öreg dublini nőről, aki nem tudja befogni a száját, és gyakrabban beteszi a lábát.
Mrs. Brown egyszerű, egymáshoz viszonyítható kuncogással kedveskedik a célközönségnek – és ezek többsége nincs is benne a forgatókönyvben. Nem kell szeretni ahhoz, hogy rájöjjön, sikere abban rejlik, hogy szégyentelenül pontosan azt teszi, amit a közönsége kér tőle.
Míg más vígjátékok a tökéletes csiszolásra támaszkodnak, a Mrs. Brown's Boys gyönyörködik saját rendetlenségében. Varázsa a kihagyott sorban rejlik, amit senki sem vett volna észre, amíg O'Carroll anyukája rá nem mutat a színésztárs hibájára, a rossz helyen végződő kellékre vagy a mulatságosan rossz viccre, ami annyira szörnyű, hogy még maga az író sem tud rájönni. segíts, de figyeld a szereplők reakcióit az előadás során.
Tekints rá úgy, mint egyfajta pofonegyszerű ír Royle családra, ahol Denise és Dave zsákutcáját egy túlkapott pantomimstílus váltotta fel: Mammy a tündér keresztanyja, Rory és Deano a ti hölgyetek, Kathy pedig Hamupipőke, a kis elveszett lélek, aki küszködik. a súlyos testi sértésen keresztül, hogy boldogan megtalálja, míg meg nem hal.
Noha a színészi alakítás az unalmastól a tisztességesig vagy szégyenletesig változhat, a show beváltja egy nagyon fontos showbiznisz ígéretét. „Make 'em laugh” – énekelte Donald O'Connor a Singin' In The Rainben.
És akár náluk, akár náluk, Mrs. Brown's Boys biztosan tudja, hogyan kell rávenni a tömegeket erre.
A Mrs Brown's Boys-t a 21. század legjobb brit szitcomjának választották egy 2016-os szavazáson.